Sziasztok!

Sok szó még nem esett a blogon a napóleoni dolgokról, pedig eléggé sikerült elvesznem bennük az utóbbi időben. Színes uniformisok, rengeteg lehetőség, és egy korszak, ami nem is annyira unalmas, mint az elsőre látszik...

pw1.jpg

Egy időben úgy véltem, hogy soha nem fogom megkedvelni a korzikai káplár nevével fémjelezett időszakot, azonban úgy tűnik az univerzum más terveket forralt. Elémkerült egy doboz Italeri-féle francia huszár, amit még apám vett meg régen egy Sparos leértékelésen 745 komoly forintért, és miután elkezdtem kifesteni, az a borzasztó érzésem támadt, hogy ez nekem tetszik. A seregek remekül mutatnak, a figuraellátottság 1:72-ben jó, amit nem adtak ki, azt meg lehet konvertálni, vagy beszerezni fémből. A festésük nem bonyolult, és van bőven információ is a korszakról. Könyvek és filmek tucatjai várják a korszakra kíváncsian tekintőket, és idén van a híres waterloo-i csata 200. évfordulója is. Nos, ennek örömére írok a Félszigeti Háborúról. 

pw3.jpg

A háború azzal kezdődött, hogy 1807-ben Franciaország Spanyolországgal karöltve megtámadta Portugáliát, majd a franciák a spanyolok ellen fordultak 1808-ban. A britek 1808-ban csatlakoztak, és 1814-ig a félsziget felőrölte Napóleon legedzettebb veteránjait, akikkel a fél világot végigküzdötte. Itt alkalmazták először komolyabban a gerillahadviselést, a francia betolakodók ellen felkelt spanyolok minden eszközt bevetettek a francia hadak ellen, hogy megkeresítsék életüket. Tulajdonképp kétfajta háború folyt itt - az egyik az "úriemberek háborúja" a brit és a francia hadsereg között, a másik pedig, ahol embereket kínoztak és feszítettek keresztre a francia sereg és a gerillák közt. Míg a francia tisztek átsétálhattak a brit tisztekhez elkérni a friss újságot, hogy megnézzék, hogy állnak a részvényeik, addig a francia katonák még csoportosan sem álltak szívesen őrséget, tudva, hogy bármelyik pillanatban elnyesheti valaki a torkukat. 

pw2.JPG

Arthur Wellesley, korának egyik leghíresebb brit hadvezére is itt szerezte legendás hírét. Hercegi címét a félszigeti háború után szerezte, miután Napóleon először száműzetésbe vonult, majd Waterloonál Blücher porosz seregével karöltve győzte le a francia császárt.

pw4.jpg

A kis Wellingtonos kitérő után pár szót a hadviselő felekről. Egyik sereg sem volt homogén - mind a brit, mind a francia sereg rendkívül sokszínű volt. Előbbiben spanyolok, portugálok, németek, írek, skótok, utóbbiban olaszok, svájciak, lengyelek, és csitrillió kisebb német városállam képviselői helyet kaptak. Harmadik félként még ott a spanyol sereg, ami viszonylag homogén volt, azonban a brit és francia sereggel ellentétben kezdetben rendkívül ineffektív. A spanyol korrupció a felsőbb körökben a hadseregre is kihatott. Tehetségtelen emberek vezették a hadakat, az emberek kiképzése hagyott némi kívánnivalót maga után (és még szépen fogalmaztam), és volt, hogy az egész sereg az első sortűzre megfutott.

pw5.jpg

Alapvetően mindhárom sereg rendkívül élvezetesen megcsinálható, belekalkulálva előnyeiket és hátrányaikat is. Sok kis történelmi információ pedig sokat segít abban, hogy az egység valódi teljesítményéhez méltó képességekkel vagy épp hátrányokkal ruházzuk fel az asztalon tologatott pacákjainkat. Ezekhez szeretnék majd némi segítséget nyújtani, ha már ezzel a korszakkal és hadszíntérrel kezdtem el foglalkozni. Egy alap francia seregem már készen van, még talpazásra vár nagy részük - két csatán már túl vannak, mindkettőt sikeresen veszítettem el, hála a csalárd kockáimnak. A cikk következő részében a francia sereget veszem elő - mondanám, hogy végigveszem, de annyira nem értek én ehhez, így csak szemezgetek, és ha sikeresen felpiszkáltam az érdeklődést, akkor a kutatómunka örömét is rátok hagyom. 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://plasticfantastic.blog.hu/api/trackback/id/tr77039047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ambasa 2015.01.03. 23:44:22

Nem tudom ismered-e, de erről a magyarul is adtak ki egy elég jó könyvet:
Robin Neillands: Wellington és Napóleon - Hadjáratok, csaták/Az 1807-1815 közötti harcok (Merhávia Kiadó 1995)

TG

zirrian 2015.01.04. 11:07:35

@ambasa: Még nem hallottam róla, köszi a tippet!

Tamás Ákos Seri 2015.01.04. 14:33:39

Jól sikerült írás. Csak így tovább! :)

zirrian 2015.01.04. 18:19:37

@ambasa: MEg is rendeltem, szállítással együtt 1500 ft-ért :)
@Tamás Ákos Seri: Köszi!

ambasa 2015.01.04. 18:45:10

@zirrian:

Nem fogsz csalódni benne, nekem annak idején nagyon tetszett.

TG

janos900 2015.01.05. 11:03:27

Szerintem is nagyon jó könyv.

MeyilKree 2015.01.14. 04:14:42

Jó leírás. Szerintem a karácsonyi csata leírását pár képpel feldobhatnád ide is, lássák a népek hogy használva is voltak.

Tehéntőgy 2015.01.19. 23:53:10

Élvezetes beharangozó, annyit azért a spanyol tisztikarnak a védelmében érdemes meggondolni, hogy amiket írsz azok tények, de egyáltalán nem volt ez a korban annyira kirívó. Az ancien régime sok hadseregében alapból intézményesített volt pl. a tiszti beosztások egymás közti adásvétele - ez mai szemmel abszurdnak tűnik, akkoriban még csak morálisan elítélendőnek sem számított (gróf Széchenyi István is így vásárolta át magát egy császári ulánusezredből huszártisztnek, mert azt remélte, ott előbb lehet belőle idővel őrnagy). A nepotizmust is többé-kevésbé elnézték, maga Wellington is elsősorban annak köszönhette a korai főtiszti karierjét, hogy a bátyja, Richard Wellesley volt India kormányzója. A tisztek egy jó része nem rendelkezett semmiféle komoly elméleti képzettséggel, hanem a társadalmi állása révén szerzett rangot.
Sok minden élt még a tisztikarokban a régi feudális nemesi attitűdből, abba ez belefért.

Tehéntőgy 2015.01.20. 00:01:53

(Persze más részről ez volt a francia forradalmi és napóleoni hadsereg ellenfeleivel szemben a tisztikarának minősége terén sokáig meglévő fölényének fő oka.)

zirrian 2015.01.20. 00:15:57

@Tehéntőgy: Köszi, a kis ismertetőt is. Tudom, hogy megvásárolták a címeket, de valahogy a spanyolok minél többet költöttek a címre, annál kevésbé tudták, hogy mi is az a balraát. Sikerült beszerezni az ambasa által ajánlott könyvet, ahogy időm engedi átrágom magam rajta, remélem okulásomra.

A "kész" francia sereg pedig megtekinthető lesz a Miskolci Makettfesztiválon. Kész alatt azt értem, hogy ami egy alap játékhoz elég, plusz még ez-az :)