Nos, ha már túl vagyunk pár cikken, közzé is tennék egy kis írást, hogy miért jó a műanyag, miért szeretem jobban, mint mondjuk a fémet, és miért okoz ekkora örömöt, hogy ha valamelyik figuragyártó választékának nagy részét műanyaggá teszi.

 

Először egy kis múltidézés, hogy hol és mikor vágtam bele a hobbiba.

 

Apám nagy modellező, de inkább a harcjáművek terén mozog otthonosan. A falamat rengeteg elég szépen kifestett repülő díszíti mostanság is, és ha nincs még legalább száz dobozban, akkor egy sem. Ezen gépek alatt nőttem fel, aztán egyszer találtam egy doboz második világháborús asszem angolt, meg franciát, kipakoltam őket, és mint boldog kisgyerek tologattam őket elképzelve a harcmezőt, ahol egymást lövik. Ez tekinthető első kalandomnak, majd nem sokkal később volt egy leértékelés az egyik játékboltban 1:72-es történelmi figurákból. Vettünk egy pár dobozzal, én pedig nekiestem a festésnek, ám a lelkesedés nem tartott tovább fél óránál, mivel apám instrukciói alapján rohadtul untam minden egyes figurán ugyanazzal a színnel végigmenni (na most fehérrel lealapozod az összes pajzsot…most barnával a bőrt…). Itt a dobozok a polcra kerültek, én pedig másfelé fordítottam figyelmem, egészen addig, amíg három éve kimentünk Bécsbe egy hétre. Itt betévedtünk egy modellboltba, ahol rengeteg Zvezda Ring of Rule készlet állt halmokban, én pedig kiválasztottam kettőt (ork lovasság és nagy kezdőkészlet egy ember és egy ork sereggel), amit megvettünk, de ők is egy időre a polc tetején találtak menedéket. Ekkoriban már javában toltam a Dawn of Wart, és egyéb stratégiákat, valamennyire a Warhammer világában is benne voltam már, amikor megnyitott a miskolci Sárkánytűz két évvel ezelőtt. Volt egy polcnyi GW termék, ahonnan nem sokkal később gazdagabb lettem egy Space Marine Scout Bike-al, mivel nagyon tetszett a modell. Kezdetben megzavart a számtalan opció, de becsülettel lesorjáztam és összeraktam a modellt, majd nekiálltam festeni akkor még igen szegényes palettámmal. Az eredmény képzelhetitek, elég borzalmasra sikeredett. De nem adtam fel, és rengetegféle figurát kipróbáltam: Empire, Sötét elf, IG, még több SM, CSM…közben valahonnan előkerült két doboz Italeri Száz Éves Háborús történelmi figura is, amik valahogy egy jól kinéző középkori lovagsereg felé lökdöstek. Húgom, mivel nagyon szereti a lovakat, anno kapott egy doboz Breton lovagot születésnapjára (ő is meg akart tanulni festeni, és hát…nekem is tetszettek azok a lovagok), aminek a festésébe végül én vágtam bele. A dobozzal azóta sem vagyok teljesen kész, de az első rendesen megcsinált figurám egy breton lovag volt.

Innentől kezdve szépen lassan belefolytam a hobbiba. Játszani alig, inkább konvertálni és festeni. Ez volt nekem az izgalmas. Miután kaptam a fejemre fórumon, amikor felraktam a munkáim, hogy „ez mégis hogy néz ki” meg „a legjobb, amit tehetsz vele, hogy lemosod, és hagyod a fenébe” (nem szó szerint idézek, csak a lényeget mazsolázom ki, meg ami megmaradt bennem), elhatároztam, hogy csakazértis megtanulok festeni rendesen. Innentől pedig látszik…két év munka, és legalább 200 db figura van mögöttem, az eredményeket pedig – bár én még mindig nem vagyok teljesen kibékülve velük – időről időre megcsodálhatjátok itt, illetve ahol éppen előkerül. Kellemes TTQ, de egyelőre nincs is szükségem többre.

Viszont a műanyag rengeteget segített nekem. A fémet valamiért sose szerettem. Attól a pillanattól kezdve, hogy kibontottam az első dobozom, és megláttam egy öntőkeretet a számtalan alkatrésszel és opcióval, majd ránéztem egy blisterre, úgy éreztem, nekem a műanyag a választott figuraalapanyagom. Még mostanság sem szeretem különösebben a fémet, ha tudom, akkor kikonvertálom műanyagből, vagy megoldom máshogy. Sajnos a fém figurák nagy része borzasztó jól néz ki, rettentő hangulatos, ilyenek pl. a Wood Elf Waywatcherek a GW-től, vagy a történelmi figurák döntő többsége. Kismillió példát hozhatnék még persze, de most nem ez a célom.

De térjünk is rá a műanyagra. Egyik legfőbb erénye a variálhatósága. Könnyen lehet fegyvert cserélni, levágni azt a kardot és egy fejszét odarakni, ezt a kis pöcköt lenyisszantani, vagy felragasztani rá biztosan egy táskát vagy kardhüvelyt. A fémmel pont ez a gondom. Körülményes és hosszadalmas egy fegyvercsere, akkor sem biztos, hogy megmarad, ha valamit fel akarok ragasztani, az esetek 90%-ban csapolnom kell, ha el akarok tüntetni valamit rendesen, akkor újabb félórák mennek el a reszelésre, puttyzásra. Utóbbi az összerakásnál is elengedhetetlen, hisz a fém modellek illesztéseit rengetegszer kell javítani, tömíteni.

A másik az ára. Egy fémfigura árából legtöbbször 2-3 műanyagot is kap az ember. Vegyük példának a Perry miniaturest. Egy hat fős csoport 6,5 font. Ez kb. 1,1 font/figura. A műanyag dobozuk 18 font, és 40 figura van benne, ami 0,45 font/figurára bontható le. És akkor még nem is beszéltünk az egyéb alkatrészekről (ún. bitzekről) amik a műanyag készletekből maradnak. Fegyverek, karok, pajzsok, fejek, amiket később fel lehet használni rengetegmindenre.

 

Festési szempontból is kedvemre valóak. Egy fémfigurát sokkal nehezebb rendesen lefesteni, attól félve, hogy a legkisebb fogdosástól lekopna. Van, aki ezt úgy küszöböli ki, hogy alapozás után lelakkozza a figurát, és csak erre fest rendesen. A műanyagra alapból is igen jól tapad a festék, és nagyon intenzíven kell tapizni ahhoz, hogy lejöjjön a festék.

Hirtelen ezek jutottak eszembe a műanyag mellett. Az öreg motorosok persze a fémet szeretik, hisz annak súlya van, és a szemükben sokkal többet ér. Szerintem csak megszokás kérdése. Az ember ha már megszokta, hogy sokat kell dolgozni a fémmel, és van már a polcán egy-két teljesen fém sereg, amivel igen megszenvedett, majd ránéz a fiatal „bokorugrókra”, akik a műanyagfiguráikat ha nem is villámgyorsan, de tempósan játékra kész állapotba hozzák, kicsit talán morcosan tekintenek rájuk. (érdekesség: amikor elkezdték a figurák öntését, még ólomból voltak. Később egészségügyi okok miatt áttértek az ún. „white metal”-ra.) Meg tudom őket érteni, és én is szívesen méregetem egy figura súlyát, de mégis, a műanyagot sokkal jobban szeretem.

 

 

Körülbelül ennyit terveztem nagyhirtelen a témában. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre (ez az írás is csak egy vélemény volt, nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy a műanyag a zisten, és aki nem azt használja, az hülye), ki mit használ, mik a tapasztalatok, stb. Szívesen látok ügyes/szép konverziókat, akár fém, akár műanyag, akár hibrid, az igazán jókról pedig a készítő egy pár sor kíséretében kerekíthetne egy posztot is akár :). Az írásba itt-ott közbeszúrt képek mint legtöbb esetben, saját figurák.

 

A bombardos írást nem felejtettem el, csak nagyon nehezen akaródzik elkezdeni :D Rengeteg egyéb munkáim eléggé lefoglalnak, illetve a Fireforge Teuton megjelenés eléggé leköt ahhoz, hogy kicsit hanyagoljam szegény Bombardot. De ígérem, jövőhét elején meglesz kifestve, és olvashatjátok is a kritikát a szettről. Előrebocsátva csak annyit, hogy remek készlet, de csitt, a részleteket később!

 

Viszont amik biztosan várhatóak a közeljövőben:

- Warzone Imperial és Bauhaus figurák a kezdődobozból

- Mantic Corporation figurák

- Defiance Miniatures HSMC infantry

 

Szerző: zirrian

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://plasticfantastic.blog.hu/api/trackback/id/tr634102771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tilinger Ádám 2012.02.14. 10:21:52

Klassz. Osztom a véleményt a mûanyag modellekkel kapcsolatban, fôleg mióta a fém seregzászlósom szinte a legkisebb egyenetlenségen felbukik.

janos900 2012.02.14. 10:33:39

Én inkább a fémet szeretem, főleg mivel az aktív 20+ éve játszó angolok szerint a műanyag figuráik idővel rideggé válnak és törnek. A logika 20mm és plasztik, a szívem meg a szemem a 28mm fém felé hajlik. :)