Sziasztok!

Ma egy olyan témát szeretnék megosztani veletek, ami régóta a begyemben van, méghozzá a fegyverek a wargamekben.

Ahány játék, annyi szabály, és legtöbbjében a fegyverekre különös hangsúlyt helyeznek, elvégre nagy a különbség egy pikás és egy tőrös gyalogos között. Jópár éves wargamer pályafutásom során belefutottam pár olyan fegyverleírásba vagy szabályba, amivel erősen nem értettem egyet, főleg, miután élőben is volt szerencsém kipróbálni a fegyvert, vagy történelmi ellenpéldát ismerek.

Először érdemes megnézni, mennyire absztrakt a játék - tesz különbséget kard és balta közt? Számít-e, hogy sima vagy rövidíj van náluk? Az előbbi elsősorban skirmishjátékoknál szoktak bejönni, bár legtöbbje ott sem tesz különbséget, és egyszerűen "kézifegyver"-ként hivatkozik rájuk. Egyszerű, elegáns, ha az ember átmegy nagyon skirmishbe (5-10 figura) ott fontos szerepe lehet. Én a magam részéről az absztrakció bizonyos szintjét szoktam használni, kézifegyver, kétkezes fegyver, alabárd, lándzsa, tehát alap kategóriák ami a legtöbbre igaz, és extrák, amik kirívó esetek. Két esetben azonban szinte mindig morgok a szabályok miatt, ezek pedig a számszeríjak és a kétkezes fegyverek.

Számszeríj:

Klasszikus wargaming trope, mozog vagy lő, de jobban sebez, mint az íj, mert átviszi a páncélt, jobb a lőtáv, stb. Bizonyos játékokban, mini skirmishekben szerintem jó, főleg, ha akciópontos a rendszer, és megteheti azt a figura, hogy mozog, tölt, következő körben lő, mozog, stb. Esetleg ha van lehetőség mozgás közben tölteni "könnyebb számszeríjaknál megoldható, a nagyobb, motollával felhúzhatóknál nem feltétlen - absztrakció sérül ha megkülönböztetjük a kettőt.

Nagyobb csatáknál már kicsit rezeg a léc. Főleg amikor nagy formációk állnak egymással szemben, a "mozog vagy lő" piszok statikussá tudja tenni a játékot, vagy ennek köszönhetően az osztag talán nem is lőhet csak vagy kétszer a hat körös játék alatt, amíg a sima íjászok jóval több veszteséget okoznak. Egy ideig játszottam törpékkel, Warhammerben és Kings of Warban is, de többek között emiatt is elment tőlük a kedvem, és elcseréltem őket Warzone figurákra, A Gyűrűk Urás törpéim megvannak, mondjuk ott nincs is számszeríj...

Ami nem tetszett - ha mennek előre az egyébként piszoklassú gyalogosaim, a puskások ill. számszeríjászok alig tudnak nekik támogatást nyújtani. Bár a Warhammer utódjaként kikiáltott 9th Ageben sikerült ezt megoldani az "Unwieldy" szabállyal, miszerint -2-es módosítóval lőhetnek mozgás után. Ez igazából egy vállalható átmenet szerintem, bár a magam részéről más megoldáson agyaltam.

Ez a megoldás a történelemből jött. A 16. században Európa kezdett elszakadni a klasszikus középkori harcmodortól, a nagy páncélos lovagoktól, és kezdett átsodródni a reneszáns "pikák és muskéták" korszakába. A nagy pikás és alabárdos blokkok előtt szaladtak kis, lőfegyveres előcsatározók, számszeríjjal vagy korai tűzfegyverekkel. Ezt konkrétan nem lehet megoldani igen sok rendszerben, mert az előcsatározó vagy előremegy, vagy lő. Warhammer Ancient Battlesben is a fejemet vakartam, hogy mi értelme van így az osztagnak? Innen jött az ötlet, hogy ahogy a csapat egy része előrerohan és lő, addig a többiek mögöttük töltenek, majd előre, lő, és így tovább. Játéktechnikailag ezt úgy oldható meg, hogy az osztag ha mozgott, akkor a lövéseinek a felét adhatja le, lefelé kerekítve, azaz ha 8 számszeríjász lemozogja a teljes mozgását, max. 4 lövést adhatnak le, a következő körben ha nem mozogtak, akkor rendesen 8-at. Megjegyezném, hogy ez egyelőre tesztelés alatt áll, de mathhammerezni lehet (mondjuk az Unwieldy vs. feleannyi lövés, 10 figura lő mozgás után). Ha lesz folytatása a cikknek, ezt meg is fogom tenni.

A skirmishereknél így ez a probléma megoldott, na de a "sorgyalogság"? Véleményem szerint ugyanúgy használható erre is ez a módszer. Az első sor lő, elkezd újratölteni, a második sor előrejön, lő, stb. Esetleg bevezetni, hogy ha max. a mozgásuk felét teszik meg, akkor lőhet a csapat fele, teljes mozgásnál senki, helyben maradásnál pedig mindenki.

Következő téma a kétkezes fegyverek. Mint ismeretes, legtöbbször a fegyver utoljára üt, mert hát nagy meg lassú meg mittudomén.Vegyünk alapul egy tipikus kétkezes kardot, a Zweihandert (szó szerinti fordításban "kétkezes"), a német Doppelsöldnerek egyik fegyverét. Ők elsősorban a pikák fejének lecsapására használták, de remekül vágott az át mindent. Rajtuk kívül előszeretettel használtak kétkezes kardokat a Gallowglass-ek (ír harcosok, ők ugyancsak szívesen forgattak kétkezes baltát is), a skótoknak ott volt a Claymore, de európai nemesek is szívesen forgatták, ha nem lovon ültek, valamint egy kicsit máshogy, de a japánoknál is jelen volt a nodachi. Ezeket a kardokat, hacsak a használójuk nem volt kivételes erővel megáldva, két kézzel forgatták nagyságuk, és súlyuk miatt.

Képtalálat a következőre: „doppelsoldner”

Pont utóbbi miatt szokták az "utolsónak üt" szabályt alkalmazni, mondván nagy, nehézkes, stb. Nos, egy hosszúkard általában 1.1-1.8 kilogram, míg egy Zweihander 2-3.2 kilogram. Egy kézzel még megérteném, hogy miért üt utoljára, elvégre méretei miatt is nehezebben forgatható, de két kézzel szerintem indokolatlan. Volt szerencsém kétkezes kardot a kezembe fogni, kicsit küzdeni is vele, és bár egy kicsit tényleg nehézkesebb volt, de szerintem nem indokol egy "utoljára üt" státuszt.

Gondolkodtam, hogy lehetne ezt megoldani, de a megoldás itt erősen rendszerfüggő. Vagy hagyni kell az egészet, ha egyszerre üt mindenki és nincs ütési sorrend, vagy mondjuk a Warhammer esetén egy kis Initiative levonást (-1 mondjuk) kapnak a kétkezes fegyverrel küzdő harcosok. Másik megoldás, amit pl. a LotR is használ (mondjuk nem pont így), hogy egy kis közelharci képesség levonást kap a kétkezes fegyverrel küzdő baka. -1 Weapon Skill, Fight, vagy akárhogy is nevezzék a rendszerben ezt. Valamivel talán elegánsabb, mint a "legvégén üt", mert lehet, hogy nehéz, de pont ezért forgatják két kézzel.

Régóta érlelődött bennem már ez a cikk, amikor elkezdtem saját szabályrendszert írni, sokszor megrágtam ezeket a dolgokat. Hogy mennyire sikerült élvezhetően megoldani, meglátjuk, ha sikerül befejeznem és kiadnom ha más nem, WargameVaulton keresztül.

Véleményeket, hozzászólásokat kérlek a kommentekben, kíváncsi vagyok, ki mit gondol ezzel a két fegyverrel kapcsolatban, vagy milyen egyéb fegyverszabályok vannak, amikkel nem értetek egyet.

Szerző: zirrian

1 komment

Címkék: duma

A bejegyzés trackback címe:

https://plasticfantastic.blog.hu/api/trackback/id/tr3514120627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szilvásy András 2018.08.29. 20:13:49

A számszeríjról: az egyik legnagyobb előnye az volt, hogy nem kellett hozzá nagyon sokáig gyakorolni, mint az íjhoz, hogy valaki a megfelelő irányba célozzon és esetleg még el is találjon valakit (lehetőleg ellenséget).

Ezt mondjuk úgy lehetne játékszabályra fordítani, hogy egy kb. azonos harci értéket képviselő számszeríjász sokkal olcsóbb, mint egy "hagyományos" íjász.
A másik, hogy effektíve bármennyi ideig lehetett "csőre töltve", nem úgy, mint az íj, amit izomerővel kell felhúzva tartani, esetleg itt lehetne valamilyen "aimed shot" rendszer, mint amit a song of blades and heroes használ, hogy megfelelő rákészüléssel sokkal pontosabban lehet lőni vele, az íjnál pedig ilyen lehetőség nincs.

Az újratöltésre pedig tényleg a fordulónként több, mint egy akciót hajthat végre a figura/egység a legegyszerűbb megoldás, mert az tény, hogy újratölteni körülményesebb még a kisebbeket is. Viszont nem véletlen, hogy elterjedt a számszeríj (nem annyira a páncélátütő képessége, mint inkább az egyszerű használata miatt szvsz), ergo hasznos volt, ergo nem szabad azt a wargamert "büntetni", aki használni akarja a seregében.

Kétkezes kard: én úgy gondolom korlátozott tudásom alapján, hogy azt, ki üt először, nem a fegyver súlya határozza meg (ez a mélyenszántó gondolat még szerintem a Chainmail meg D&D első-második kiadásos időszakból származik :D), hanem a) milyen felkészült/ügyes a használója, b) milyen messzire ér el a fegyver. Ki fog először célba találni, akinél tőr van, vagy akinél egy nettó 160 centi hosszú kétkezes kard? Ezért én a skirmish szabályomban, amit elkezdtem írni, tényleg csak ezt a két dolgot veszem figyelembe, mint azt befolyásoló tényezőt, ki üt először.
Pl. csökkenő sorrendben pika - más szálfegyverek (rövid lándzsa, alabárd, poleaxe) + kétkezes kard - egykezes fegyverek - tőr - pusztakezes harc. Aztán pedig egy egy szál karddal hadonászó lovag még mindig valamekkora helyzeti előnyben van azzal a lándzsás paraszttal szemben, akit két hete szedtek fel a mezőről, mert kellett az ember az aktuális pestisjárvány után.